"... nincsen szebb kora az emberiségnek
mint az elsőjúság évei. Azon láncok,
melyek akkor köttetnek, nem szakadnak
el örökké, mert nem a világban kerestünk
még akkor barátokat, hanem a barátjainkban
leltük fel az egész világot."
(Kölcsey Ferenc)
Azt mondják, a szerelem költővé tesz. Gyakran. A barátság az életet teszi költővé és költészetté. A szerelemből a költészet hamar kivész, mert a szerelemnek minden csak eszköz, hogy a világegyetem két legnagyobb ellentétét, a férfit és a nőt egybeolvassza. A barátság maga ez a poétikus kapcsolat. És a verseket nem írjuk, hanem éljük. (Hamvas Béla)
Nincs emberi kapcsolat,mely megrendítőbb, mélyebb lenne,mint a barátság. A szerelmesek,igen,még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és a hiúság! Csak a barát nem önző máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú,mert minden jót és szépet barátjának akar,nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit. A gyermek mindig kapni akar szüleitől, túl akarja szárnyalni atyját; a barát nem akar kapni,sem túlszárnyalni. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben mint a szűavú megértő türelmes és áldozatrakész barátság.S nincs ritkább
Hamvas Béla: Barátság
Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk.Mintha régen testvérek lettünk volna. Méginkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás, csak visztontlátás.Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.
Az igazi barátság feltételezi a szeretetet, mely a gyengédséghez vezet el; a bizalmat, mely nem aggodalmaskodik barátunk hűtlenségének lehetőségén; a szabadságot, amely nem fél kimondani a maga ellenvéleményét; az egybetartozás érzését, amely nagylelkűen tud adni és örömmel elfogadni; végül az érdekek kizárását, mely nem kíván mást a barátnak, mint annak előrejutását a bölcsességben. (Szent Ágoston)
Nincs szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem barátainkban leltük fel az egész világot. (Kölcsey Ferenc)
Ingrid Sjöstrand: A felnőttek furcsák néha
-
A felnőttek
-
furcsák néha.
-
Azt hiszik
-
elég összeterelni
-
két "alkalmas korú" gyereket,
-
és a két gyerek
-
automatikusan jó haver lesz.
-
Szeretném összeterelni
-
papát
-
találomra egy "alkalmas korú"
-
bácsival
-
és megnézni, összehaverkodnak-e
-
- biztosan nem akarna
-
engem sem többé összeterelni
-
Ulla-Gullával például.
-
Sokkal szívesebben játszom
-
Lill-Pärával,
-
pedig Lill Pära kis tökmag,
-
de ugyanazt szereti
-
és ugyanazt utálja, mint én
-
- Ulla Gullát például.
A barátság számtalan dolgot magában foglal: az élet bármely helyzetében készen áll segítségedre, sohasem jön alkalmatlan időben, soha sincsen terhünkre. Ezért szokták mondani, hogy a tűzre és vízre nincs többször szükségünk, mint a barátságra. Hiszen a barátság nem csak a boldogságot aranyozza be még ragyogóbban, hanem a bajokat is elviselhetőkké teszi azzal, hogy osztozik bennük és részt kér belőlünk. (Cicero)
A barátság egyrészt igen sokrétű, nagy előkkel jár, másrészt főként azáltal múl felül mindent, hogy jó reménységgel tölt el bennünket a jövőt illetően és nem engedi, hogy kedvünket veszítsük és elcsüggedjünk. Aki igaz barátjára néz, mintegy saját énjét szemléli benne. Azért az, akinek jó barátai vannak, távollétében is jelen van, akkor is bővelkedik, ha szükséget szenved, akkor is erős, ha gyengeség vesz erőt rajta. (Cicero)
Valahányszor csak a barátságról elmélkedtem, az a kérdés ragadta meg leginkább a figyelmemet: vajon gyöngeségünk érzetéből s szükségből kívánjuk-e a barátságot, hogy érdekeink kölcsönös előmozdítása által azt, amit egymagunkban el nem érhetnénk, mások segítségével elnyerhetjük, s a szolgálatot viszonozzuk vagy ez csak lényegtelen tulajdonsága a barátságnak - oka ellenben mélyebb, nemesebb és inkább természetünkből magyarázható. A szeretet, melyből a baráti szeretet is származik, ugyanis a főoka a kölcsönös jóakarat fölébredésének. Mert hasznot olyan emberek is hajthatnak egymásnak, akik csak színlelt barátságból tisztelik és csak a körülményekhez képest veszik figyelembe egymást; a barátságban ellenben nincs semmi színlelt, semmi valótlan, mindaz, ami tőle származik, igaz és szívből jövő, azt hiszem, hogy inkább a természet, mint a szükség teremti a barátságot, inkább a lélek szeretetteljes vonzódása hozza létre, mint az a gondolat, hogy mily nagy haszonnal fog járni. (Cicero)
-
Ui.: kérem mongyák meg Nemur profnak ne legyen ojan mogorva ha az emberek nevettnek rajta és akor töb barátai lesznek. Könyen lesznek barátai az embernek ha haggya hogy nevesenek rajta. Nekem egycsomo barátom lesz otan ahová megyek.
-
Ui.:Kérem ha véletlenül aramennek tegyenek virágot Algernon sirjára a hátsoudvarba
-
(Részlet a Virágot Algernonnak c. regényből)
-
- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta a róka
-
- Kész örömest - mondta a kis herceg - , de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
-
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőktől. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
-
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
-
- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...
-
(Antoine De Saint-Exupéry: A kis herceg - részlet)
Karinthy általában reggel kilenckor kelt fel, kávéházban reggelizett, aztán a szerkesztőségbe ment, vagy a kávéházban maradt dolgozni. Félrehúzódott egy sarokba, úgy írt - félig magányosan, félig társaságban, hiszen nem tudta megakadályozni, hogy ne zavarják az asztalnál. Később odaült az összesereglett barátok, hódolók közé, mulattatott és mulatott, mert igazán csak társaságban érezte jól magát. Móricz Zsigmond is így szólítja meg emlékezésében, így köszöni meg a körében töltött időt: "...ha veled beszéltem, megfrissültem és megfiatalodtam, és olyanok jutottak eszembe, ami csak akkor, ha az ember váltott lovú szellemmel tart versenyt." Füst Milán jellemzése ugyanezt a képet egészíti ki: "Azok közé tartozott, akik beszélgetés közben, a saját hangjuk hallatára tudnak a legjobban gondolkozni... Ő mások szemeiből vagyis a tükröződésből merítette saját erejét..."
(Levendel Júlia: Így élt Karinthy Frigyes - részlet)
...miközben a hivatalos Newton egyre emelkedett, a nemzeti bálvány már-már márványszoborrá merevedett, az ember, az esendő ember egyre öregebbé s mind magányosabbá vált. Hiába nők légiónyira bámulóinak s tisztelőinek száma, barátja, igazi barátja nagyon kevés akadt. Locke úr például, a filozófus, valószínüleg kedvelte, de soha őszintén nem szólt hozzá, mert úgy tartotta, hogy Newton "nehéz fiú", akivel "csínján kell bánni". Bizonyosan az is volt, miért ne lett volna, hiszen kivételes lángelmével áldotta s verte meg a sors. Ám az igazi barát bizonyosan nem az, aki csínján bánik a másikkal. Hisz a barátság legelső követelménye az őszinteség, a gátlás nélküli, ha kell, kíméletlen igazmondás. "Érted haragszom, nem ellened." - fogalmazta meg csodálatos szépen József Attila az igazi barátság őszinteségét.
(Vekerdi László: Így élt Newton - részlet)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
